Volt már olyan, hogy egy nézeteltérés után csak néztetek egymás mellett, szótlanul? Mintha a másik ott lenne… és mégsem lenne ott. Csak ül, vagy tesz-vesz, de nem néz rád, nem szól hozzád, és te azt sem tudod, hogyan juthattatok idáig.
A párkapcsolatok nem mindig könnyűek. Néha magasan szárnyalunk, máskor pedig mélyre zuhanunk. Amikor jönnek a konfliktusok, sokféleképp reagálhatunk. Az egyik legfájdalmasabb és sajnos gyakori reakció, amikor a másik elhallgat. És most nem arra a békés csendre gondolok, ami két megértő szív között van. Hanem arra a falra, amit a csendből építünk, amikor fáj valami vagy fájdalmat akarunk okozni a csenddel.
Miért romboló ez a magatartás?
A "csenddel büntetés" nagyon mély üzenetet közvetít: "Nem érdemled meg a figyelmemet." Ez az üzenet pedig mély sebet tud ejteni a házastársad lelkén.
Mit okoz még?
A csend nem hidat épít, hanem falat. Ha pedig ez hosszabb ideig fennáll, akkor a felek érzelmi eltávolodásához vezet.
A másik fél ilyenkor tehetetlennek érzi magát. Szeretne békülni, de nem tudja hogyan tehetné, ha a párja nem hajlandó szóba állni vele. Ez a tehetetlenség gyakran haraggá változik.
Ha újra és újra ez történik, a másik elbizonytalanodik: „Tényleg számítok neki? Tényleg bízhatok benne?"
A "csenddel büntetés" a "szőnyeg alá söprés" egyik formája. A probléma ott fortyog és amikor már nagy mennyiségű megoldatlan probléma húzódik meg a háttérben, hihetetlenül nagy feszültség gyűl össze és egyszer úgy robban, olyan módon tör felszínre, hogy akkor már tényleg fájni fog és nagy károkat fog okozni.
A néma bánásmód azt sugallja partnerednek: „Te nem vagy elég fontos.” És ezt senki nem érdemli meg. Ha ez a probléma huzamosabb ideig fennáll, akkor a partnered önbecsülése, önértékelése sérülni fog, ez pedig további problémákhoz fog vezetni.
Miért sétálunk bele mégis oly gyakran ebbe a zsákutcába?
Talán te is használtad már. Én is rendszeresen estem ebbe a helytelen viselkedésmintába még a házasságunk első éveiben. Hogy miért?
- Egyszerűbb elhallgatni, mint belemenni a nehéz beszélgetésekbe.
- Úgy érezzük, védekeznünk kell, és a csend egyfajta védekezési módszer.
- Azt gondoljuk, így büntethetjük a másik felet vagy rávethetjük, hogy „észhez térjen”.
- Az is lehet, hogy ezt láttuk gyerekként, és öntudatlanul visszük tovább a helytelen mintát.
De van egy jobb megoldás. Olyan, ami nem rombol, hanem épít.
Hogyan törheted meg a csendet úgy, hogy ismét visszatalálj párodhoz?
👉 Mondd el, mit érzel. Nem vádaskodva, hanem őszintén, szelíden. Használj „én”-üzeneteket: „Én most nagyon egyedül érzem magam ebben. stb.”
👉 Hallgasd meg a másikat. Tényleg figyelj. Ne szakítsd félbe. Ne készülj a válaszodra csak legyél ott, vele.
👉 Ha kell, kérj egy kis időt. De mondj egy konkrét időpontot, amikor visszatértek a beszélgetéshez. Ne hagyd sokáig bizonytalanságban a másik felet.
👉 Gyakorold az együttérzést. Képzeld magad a másik helyébe. Mit érezhet most? Mitől félhet?
👉 Keresd a megoldást, ne a győzelmet. Egy kapcsolat nem meccs, amit meg kell nyerni. Hanem egy szövetség, amit együtt kell őrizni. Ezért ne azt keresd, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért első sorban, ne is azzal foglalkozz, hogy "legyőzd" a másik felet, hanem közös megoldást keress vele.
👉 Ha elakadtatok, kérjetek segítséget. Egy jó párkapcsolati tanácsadó nem a szégyen jele, hanem a bátorságé. A gyógyulás kezdete.
Végül ne feledd:
Ne építs válaszfalakat a társaddal szemben, amikor hidakat is építhetsz. Ne engedd, hogy a csend közétek álljon. A kapcsolatotok megéri, hogy újra egymás szemébe nézzetek és kimondjátok azt, amit a szívetek már régóta kiáltana.
